Lassan egy hónapja itt vagyok (uhh…), úgyhogy több mint esedékes végre belevágnom a mesélésbe. Az eddigi késlekedésért és mañanázásért egyrészt a suli, másrészt az exchange-élet a felelős (egy biztos, hogy én nem :)). Rövidre fogva a szabadkozást az a lényeg, hogy itt bizony tanulni kell. Van katalógus, napi szinten vannak olvasmányok, beadandók, zh-k és egyéb olyan dolgok, amikre otthon felkapnám a fejem. Persze pont ez benne a jó, elvégre azt tanulom, ami érdekel és foglalkoznom is kell vele, nem csak a vizsgaidőszakban elővenni, hogy hogyan is volt ez szeptemberben. Másrészt pedig suli után rendszeresen belekeveredem spontán és szervezett kajálásokba és bulikba, ahogy ez lenni szokott. Sokaknak meséltem az alkotmány-napi órarend kavarodásról, most elmondom hogyan is történt, aztán innentől igyekszem rendszeresen jelentkezni.

Itt augusztus 30-a az alkotmány napja, ami idén keddre esett, és aminek rendes következménye, hogy a hétfő IS szünnap. Elvileg. Ezt az egyetemem nagyon liberálisan értelmezte és úgy alakította, hogy az előtte lévő szombaton le kellett dolgozni a hétfői órákat, kivéve ahol a tanár máshogy döntött, illetve ahol a tanár úgy döntött, hogy a keddi órát is pótolni kell. Az egész végeredménye, hogy szombaton volt egy darab órám, a másik hétfői órám a mostani szombatra (szept. 3) tolódott és a semmiből megjelent a keddi órám pótlására egy óra vasárnap (szept. 4) délután fél hatkor. Zseniális elrendezés, hiszen így a pénteki buli után négyre hazaérve már pont nem kellett lefeküdnöm, hogy 10-re bekeveredjek a dupla órámra, cserébe egész délután aludhattam, este pedig már frissen érkezhettem a szombati bulira, ami után kialudva magam mehettem be a vasárnapi órámra. Az utóbbi ellen persze teljes erővel lázadt a szervezetem, ezért óra után elmentünk még enni-inni. Na, az ilyenek miatt mondom, hogy nem az én hibám ha elmarad a blog…

Magáról az alkotmány-napi banzájról érdemes megjegyezni, hogy nagyon más volt, mint amire számítottunk. Évek óta nem jártam hivatalos magyar ünnepségen, de azért rémlik még, hogy helyi hírességek hogyan dalolnak felváltva hazafias és szenvedős szerelmes dalokat (mondom, elég régen jártam ilyenen). Na, itt a változatosság kedvéért Beatles koncert volt. Most lelőttem a poént, de az egészben a legviccesebb, hogy a többi hazafias kellék itt is szerepelt. Persze nem a fővárosban vagyok, ezért katonai parádé és hasonlók nem voltak, de hatalmas címerek,

 műanyag székek, nyugdíjasok és családok minden mennyiségben. Ráadásul minden méteren állt egy katona

 de ez itt egyáltalán nem meglepő, minden eseményt legalább ennyire szigorúan őriznek. 

 A Beatles itt ezek szerint különleges státusznak örvend, hiszen a Kok-tobén (libegős hegyi látványosság) a város egyik jelképének számító almás szökőkút mellett van egy bronz Beatles szoborcsoport is.

Megkérdeztem a kazah taxis srácot, hogy mégis mi ez a túláradó Beatles imádat és azt válaszolta, hogy ’we are a peace-loving nation’. Érdekes :) A koncert úgy nézett ki, hogy a banda mellé mindig váltakoztak az énekesek és viccesebbnél viccesebb orosz akcentusokkal adták elő a régi slágereket. A színpad mellett egy óriási kivetítőn reklámoztak egy Beatlesről szóló filmet, amit a www.beatles.ru-n lehet megnézni/letölteni/megrendelni, nem néztem meg. Illetve oroszul ismételgették a mikrofonváltók közben, hogy a Paul McCartney jön Almatiba… jujj.

Szóval így zajlott az első itt töltött kazah nemzeti ünnepem (elég visszafogott bemelegítés volt ez a december 16-i függetlenség napi sokadalomra), ráadásul helyette három különböző hétvégi napomba kontárkodtak bele a pótórákkal, de sebaj. Legalább jól be tudtunk utána vásárolni a városban, hiszen minden nyitva volt és hallottuk a tűzijátékot is. Hab a tortán, hogy volt az ünnepségen egy bácsi, aki a földön ülve árult egy nagy szemeteszsákból főtt kukoricát és amikor megkérdezte, hogy honnan vagyunk (az idő nagy részében elég feltűnően kilógunk a tömegből) elkezdte mesélni, hogy ő Magyarországon volt katona. Ez a sztori csak engem érdekelt volna (akkor is ha nincs sok valóságalapja), de a többiek nem várták meg, úgyhogy lemaradtam róla.

(a képeket nem én készítettem, de megkaptam őket ajándékba)