ezt tegnap szerettem volna posztolni, de 2 perccel a feltöltés előtt lekapcsolták a wifit. egy nap késéssel, íme:
tegnapra két ember kivételével mindenki megérkezett, ezért egy introduction night keretében el is merültünk a közép-ázsiai kulináris élvezetekben. amikor az emberek megkérdezik, hogy milyen kazahsztánban élni, mindig azt válaszolom, hogy abból a szempontból például könnyebb, hogy éttermekben enni sokkal olcsóbb, mint otthon. a nagy multikultinak köszönhetően mindenféle konyha megtalálható itt, a legegyértelműbb ezek közül persze az üzbég.
a helyi (közép-ázsiai) konyháról kiindulásképp annyit érdemes tudni, hogy mindenhol nagyjából ugyanaz a menü, maximum másképp készítik az egyes ételeket. van persze néhány országspecifikus fogás, de ezek a ritkábbak, ha aktuális lesz majd beszélek róluk. itt az egyetemen, ahol kifejezetten toleránsak egymással az emberek már többektől hallottam, hogy tulajdoképpen tudják, hogy az üzbég konyha a legjobb (ezt a véleményt osztom), de ezt nyilvánosan sosem ismernék el :D
és akkor most jöjjön a kajamustra:
az első fogás a hacsapuri, ami eredetileg egy grúz étel, de ennél jobbat én még egy grúz étteremben sem ettem. ez itt éppen sajttal van töltve (tulajdonképpen nem is töltött, valahogy a tésztájába gyúrják bele) és kegyetlenül nyúúúúúlik evés közben. közép-ázsiában létem során ettem ezen kívül pácolt húsosat, krumplisat és túrósat, mindegyik szerelem volt az első falattól az utolsóig. amikor kitaláltam, hogy én is megcsinálom, nagyon sok blog óvatosságra intett, állítólag nehéz nem elrontani elsőre, ezért végül neki sem álltam. vettem még tavaly itt egy csomó szakácskönyvet (jelenleg a pesti polcomon porosodnak), talán ha hazaérek keresek bennük egy autentikus receptet és kipróbálom. nehezen tudom elképzelni, hogy hosszú távon tudnék élni nélküle :)
a következő étel nevét úgy kellett utólag megkérdezem valakitől, szégyenszemre most láttam ilyet először. csebureknek hívják és egyébként sima bárányhússal töltött tészta, amit az a lány is nagy lelkesedéssel falt be, aki előre kijelentette, hogy ő márpedig bárányhúst nem eszik. nem tudom egyébként, hogy hogyan fogja kivészelni ezt az évet, itt a bárány a legáltalánosabb hús a rossz minőségű csontos csirke után.
ezek itt a következő képen a kazah/üzbék kenyérhelyettesítők. mielőtt idejöttem sosem szerettem a kenyeret, aztán belefutottam ezekbe és azóta hívő vagyok. tulajdonképpen persze egyik sem kenyér a szó hagyományos magyar értelmében. a kisebbiket baurszaknak hívják, ez gyakorlatilag töltetlen fánk, minden nyugati elszörnyülködik először, mert valami egészen különlegesre számítanak. tény, hogy elég olajos, de meg lehet szokni, a következő lépés pedig a mindennapi fogyasztás. a nagyobbik dolgot a képen lepjoskának hívják, ez egészen az, aminek látszik, én simán rámondanám, hogy bagel.. az amerikaiak biztos, hogy ezt nem mondanák. úgy tudom, hogy a baurszak inkább a kazah, a lepjoska inkább üzbég, de mint már említettem sosem lehet tudni.
a tésztás főételt lagmannak hívják és minden bizonnyal megérne egy külön bejegyzést, mert annyi féle van belőle és mindegyik annyira más, mint a többi. holnap megyünk a kök-bazárba (zöld piac), ahol állítólag van egy lagmanhana (lagmanozó), ami zseniális. ha úgy alakul, lehet, hogy hamar kész is lesz az a bejegyzés. ha választanom kellene, a lagmant nevezném meg a kedvenc helyi ételemnek. ez itt a képen nem a legesledkedvencebbem, de ez is nagyon klassz. a sárga dolog a tetején tojásrántotta, egyébként pedig egy helyben készült tésztából és a változatosság kedvéért sok sok húsból készült ételről van szó, ami itt most épp fried. a kedvencem pl. sokkal levesebb, majd csinálok róla képet, amint tudok.
a legelterjedtebb három fogást a következő bejegyzésre hagyom, egyrészt mert ez már így is hosszú, másrészt pedig rámzárják épp a kávézót, harmadrészt a mai ice-breaking hegymászás után egy vacsorára vagyok hivatalos. egy szóval zajlik az élet szerencsére!
