2013.03.13.
22:49

Írta: LCHB

Nosztalgia

Ma épp egy brutális adag (nagy részben általam főzött) rénszarvas (!!!) pörkölt fölött szórakoztattam a kazah olajbiznisz érdekességeivel egy helyi olajmérnököt itt Norvégiában, amikor irtózatos honvágyam támadt, holott itt minden szép és jó, a társaság, a tiszta levegő, a tenger, a brunost és persze fjordok is. Épp ezért úgy döntöttem, hogy megosztom a világgal az érkezésem utáni kazah est néhány részletét.

Almati drága, de Norvégia még drágább, ezért vendégségbe egy jó nagy üveg whiskyvel érkeztem, ami viharos gyorsasággal nosztalgiaestté változtatta a második itt töltött napomat. Hallgattunk jóféle kazah popzenét…

 

… aztán rástartoltunk a legmodernebb kazah mozi műremekeire, amik közül egyet itt azért merek megosztani, mert nem igazán állít nyelvi akadályokat, tekintve, hogy szinte abszolút nem beszélnek benne.  Most épp nagyon pozitívan látom Kazahsztánt, ezért eltekintek az egyébként igen érdekes kálvária kitárgyalásába a film rendezőjéről, Ermek Tursunovról, inkább csak kedvcsinálónak megemlítem, hogy ez a rendező első mozija volt és a 2009-es Oscar jelölésekkor bekerült az első 10 külföldi film közé. Tessék nézni, mert szép.

Mielőtt elfelejtem: nem gyerekeknek való!

 

Szólj hozzá!

2012.12.18.
12:37

Írta: LCHB

Kazah szinhaz ido-paradoxon (SPOILER)

Lassan masfel ev kerekedik az ittletembol, ezert epp ideje volt a kulturalodas mezejere lepnem. Azert persze nem vagyok olyan lelkes nyelvtanulo, mint Laszlo es Janos, de neha azert osszeernek a lehetoseg es az akarat szalai es olyankor erdekes kulturalis kalandokba keveredem. Mint ahogyan most is. 

Mindenekelott azert ugy erzem, hogy ezt a Laszlo-Janos kepet illene kibontanom, hatha nem mindenkinek volt szerencseje elmelyedni az elettortenetukben. Meg elsoeves egyetemista koromban, hirtelen felindulasbol elkezdtem oroszul tanulni, meghozza ebbol a konyvbol itt. A tankonyv a jol megszokott nyelvtanulasi didaktikat kovetve igyekezett a tudatalattinkba vesni, hogy nyelvet csak ugy lehet tanulni, ha folyamatosan foglalkozunk vele, sot ha minden alkalmat megragadunk a gyakorlasara. (Itt jon a spoiler. En szoltam!) A konyv egy Laszlo nevu (csere?)diakrol szol, aki Oroszorszagban el egy koleszban (egyesek szerint munkasszalloban) Szasaval es nagy oromet leli orosz nyelvu ujsagok olvasasaban, szinhazba es moziba jarkalasban. Ehhez a mar egyebkent is lelkiismeretfurdalast kelto tortenethez tarsul Janos vonala, aki egyben a konyv legfurcsabb szereploje is. Janos ugyanis feltehetoen """veletlenul""" valahogy mindig felbukkan. Igen, az ujsagosnal is, a moziban is, a szinhazban is, stb. A legfurcsabb dolog azonban a konyv utolso fejezeteben derul ki rola, amikor is Laszloval a konyvtarban ulnek es Janos Puskint olvas. Hihetetlen, de igaz, hogy Janos azert koltozott Oroszorszagba, hogy oroszul tanuljon es mindebben az motivalja, hogy vegre olvashasson Puskint eredeti nyelven. Ha ez barki szerint hiheto, azzal en nem vitatkozom, de fenntartom a jogot, hogy gyanusnak titulaljam. Persze ha Laszlot nem zavarja, akkor engem sem fog. Mindenesetre egyertelmu, hogy en nem vagyok ennyire lelkes (valoszinu, hogy ezert vegzodott az elso kb. hat nyelvtanulasi kiserletem totalis kudarccal), de valoszinuleg ez az oka annak is, hogy a konyv nem rolam, hanem Laszlorol es Janosrol irodott.

Teny, hogy nem vagyok a magaskultura elhivatott szolgaja, de a szorakozas kulonbozo fajtait en sem vetem meg, ezert amikor felmerult a lehetoseg, kaptam az alkalmon, hogy eljussak a Lermontovba. Mindezt azota mar ketszer. Egyreszt vege a vizsgaidoszaknak, masreszt pedig olcso, ugyhogy miert ne. (tudom, hogy ez a ket legrosszabb erv, de azert maradjunk csak a valosag talajan.) Mar amikor a friss es ropogos jeggyel setaltam hazafele es azon gondolkoztam, hogy a szinhazbajarasi szabalyok vajon mennyire univerzalisak, felmerult bennem, hogy itt valami egetvero ellentet feszul. Mindenekelott leszogeznem, hogy a kulturalis kulonbsegek felismerese szamomra nem jelenti azt, hogy felsobb vagy alsobbrendubbnek gondolnam magam a helyiekhez kepest. Amikor idekoltoztem, tudtam, hogy bizonyos dolgok maskepp mukodnek mint otthon. Ennel nagyobb jelentoseget nem szabad az ilyesminek tulajdonitani. Ertheto voltam??? Orulok. :)

Vissza a tortenethez. Itt az ember megtanul stilusosan elkesni, vagy megorul. Az, hogy 15 perccel a megbeszelt idopont elott ott legyek valahol mar reg a multe (ezt persze hivatalos dolgokra ertem, egyebkent sosem voltam a pontossag hive :) ). Komolyan elgondolkoztam azon, hogy hogyan lehetseges szinhazat mukodtetni Kazahsztanban. Amikor csutortokon elfoglaltuk a helyunket az elso csengo utan, nyilvanvalova valt, hogy a felelmem jogos. En vettem a jegyet, ezert pontosan tudtam, hogy az elottunk levo soroknak teljesen tele kellene lenniuk a valosagban azonban kb az emberek egyharmada volt jelen. Ekkor az est foszereplojehez fordultam es megosztottam vele a dilemmamat. Furfangos logikankkal arra jutottunk, hogy bizonyara ugy oldjak meg, hogy eleve kesobb kezdik a darabot. Aztan jott a masodik csengo, aztan a kezdes idopontja. A ketto kozott bemondtak, hogy legyunk kedvesek kikapcsolni a telefont es eltenni a fenykepezoket, mert zavarjak a szineszeket. Latszolag tehat minden a megszokott rendben ment. Az egyetlen furcsa momentum, hogy mindezt csak oroszul mondtak be, kazahul nem.. gondolom nem hiaba hivjak orosz dramaszinhaznak... 

A darab teljesen idoben kezdodott es az ajtokat is rendesen becsuktak, a fuggonyoket is szepen elhuztak elottuk. Aztan elkezdtek megerkezni az emberek. Annak rendje es modja szerint a sor kellos kozepere szolt a jegyuk, ezert szepen mindenki felallt, beengedte oket aztan ujra leult. A jelenet az elso 20-25 percben meg legalabb 5-szor megismetlodott, kozben pedig termeszetesen 3 telefon is megszolalt (igen, szamoltam). A darab egyebkent ennek ellenere is telthazas volt. Raadasul nekem tetszett :) Ennel szakmaibb kritikat nem kivanok rola mefogalmazni. A szunetben mindenki batran konyakozott meg pezsizett a bufeben, tehat az eleterzes megmaradt es meg az oltozekemen sem kellett szegyenkeznem, mert azt sem vitte tulzasba senki. En azert letettem az ivaszatrol mondvan majd akkor sznobulok a szunetben, ha eleg urinosen fel is vagyok oltozve hozza. Majd maskor.

Kiegeszites: Ez volt ugye csutortokon. A jegyet en vettem az est foszereplojenek meglepeteskent, a darab vegen pedig kiderult, hogy ugyanezen gondolkozott o is es meglepett ket jeggyel a szobati eloadasra (szerencsere mas darabra..) Amikor szombaton a kezdes elott 7 perccel beestem a szinhazba (igy jarnak azok, akik szombaton is este fel hatig dolgoznak 8-) ), az est foszereploje megkerdezte, hogy azert kestem-e el hogy a blog miatt gyakorlatban is kiprobaljam a kesest, vegleg elszegyelltem magam. A bejegyzes miatt is, meg a keses miatt it. Zaraskent tegyuk hozza, hogy aznap sem en voltam az utolso vendeg. :)

 

Szólj hozzá!

2012.11.08.
16:36

Írta: LCHB

Húzzunk bele!

Remélem mindenki kibírta az elmúlt két hónapot… én alig. :) Valamiért akárhányszor elhagyom az országot (mármint a magyart), valami történik a laptopommal. Ez valami átok lehet, mert otthon rendesen működik. De mindegy, mert visszatértem és van jó pár felgyülemlett történetem, amit jól esne végre kiírni magamról. Ezt fogom tenni az elkövetkező időben, szépen végigmegyek mindenen, amiről illene megemlékeznem. Lesz itt kirgiz majdnemforradalmas hétvégi kiruccanás, félelmetes whiskyzésbe torkolló magyar fogadás a konzulátuson (a whiskyt persze nem ott ittuk), írok majd egy picit a munkámról és remélhetőleg a mostani hétvégi asztanai utamról is be tudok majd számolni.

Ezek itt a tervek, de mint tudjuk nálam az ilyesmi elég rugalmasan működik. Lehet, hogy nem lesz belőle semmi :) úgy tűnik a kulturális különbségek legrosszabbikát sikerült átvennem.

Most kezdésnek meglebegtetem, hogy kedden szerveztem egy kis vitakört itt az egyetemen az amerikai választásokról. Meghívtam két amerikai diákot, hogy beszéljenek a saját élményeikről és általában azokról a dolgokról, amiket fontosnak tartanak a választásaikkal kapcsolatban. A saját részemről a cél persze az volt, hogy lássam, hogy mi az, amit ők fontosnak tartanak elmondani magukról külföldieknek, illetve látni, hogy az itteniek hogyan reagálnak minderre. Összeereszteni két ennyire eltérő politikai kultúrával rendelkező csoportot mindig móka, én pedig szeretem a barátaimat tesztegereknek használni. Na ez persze nem szép tőlem, de a cél szentesíti az eszközt, ők pedig pontosan tudják mire vállalkoztak. Végül nagyon jó kis beszélgetés kerekedett az egészből, itt most hirtelen azért nem írok róla, mert megígértem egy ismerősömnek, hogy az ő honlapjára posztolom a témát először. Mindenféle elfoglaltságomat ismerve jövő péntekre ígértem neki a cikket, nem tudom, hogy ő mikor rakja ki, de akkor azonnal meg fog jelenni itt is.

Holnap irány Asztana, a többi pedig majd jön. Vagy nem.

Szólj hozzá!

2012.08.30.
21:37

Írta: LCHB

Je me souviens...

Az első érdemleges bejegyzésem 2011. augusztus 30-ról, közismertebb nevén a kazah alkotmány napjáról szólt. Most akár el is érzékenyülhetnék, hogy egy éves a blog, de ez túlfeszítené a saját önigazolási kényszerem határait, ezért nyilván nem fogok ilyesmibe keveredni. Azt azért megengedem magamnak, hogy ismét felemlegessem, hogy több mint egy éve itt vagyok, ami egyébként ennyi idő távlatában is szinte hihetetlen.

 

Ma másképp ünnepeltem az alkotmányt, mint egy éve. Nem mentem ki a Régi Köztársaság Térre haknit nézni (ahogy tavaly) és nem is tekintek erre a napra olyan szenvedélyesen (mint tavaly). A nap nagy részét takarítással töltöttem, de a hét közepébe beágyazott ünnepnapokon mégsem illik otthon ülni, ezért elhatároztam, hogy meglátogatom az egyik kedvenc helyemet, az Első Elnök Parkját.

 

Tulajdonképpen voltam már ott és ez jó alkalmat szolgáltatott, hogy ismét elmerengjek az idő múlásán, ez volt ugyanis az a hely, ahova a csoportos városnézés keretein belül érkezésünk után pár nappal vittek minket. Magyarán az első helyek közül való, ami megfogott Kazahsztánban.

 

A hely egyszerűen hatalmas, ez a kép a park kapuját ábrázolja, amit az óriási szökőkút követ, aztán persze még sokáig folytatódik, a háttérben pedig a Tien Shan.

 

elnokikapu.bmp

A bejárat 

elnokiszokokut.bmp

 A szökőkút

Ami miatt mindenképp vissza szerettem volna menni, az a „frissen” emelt Nazarbaev szobor a park közepén. Annyira nem új, tavaly ősszel állították fel, de valahogy mindig kimaradt. Még decemberben rávettem egy pár ismerősöm, hogy nézzük meg, de aztán nem tudtam velük menni, mert megbetegedtem. Akkor úgy gondoltam, hogy sebaj, úgyis visszajövök januárban, lesz még öt hónapom megnézni, de aztán ez is elmaradt. Az ilyenek azért ott szoktak ragadni a fejemben és a mai napig ott motoszkált a gondolat, hogy ez egyre cikibb így… És ma eljött a pillanat, hogy megszabaduljak a tehertől, méghozzá nem is akárhogyan.

 

A fő ok, amiért mindig kimaradt a tervezésből az, hogy nagyon nem esik útba semmi felé (ez alól kivételt képez a magyar konzulátus, amit viszont nem sűrűn látogatok). Ha már lúd, legyen kövér alapon gyalogosan tettem meg az utat egy ismerősömmel, a tevékenységet pedig zarándoklatnak neveztük, mert az út csak oda két órán keresztül tartott. Itt a térkép az útvonalról, képen nem tűnik ennyire hosszúnak :D de a google maps nem hazudik, tényleg ennyi időbe telt, amíg végiggyalogoltunk azon az egy utcán. Közben azt hiszem többször is sikerült előadnom, hogy nekem más a távolságérzetem, az én szülővárosomon keresztül lehet sétálni egy óra alatt. Itt pedig még az utcát sem hagytuk el, na mindegy.

 mapprezpark_2.bmp

Végeredményben persze megérte, hiszen a hely továbbra is lélegzetelállító, és íme, már van saját képem a szoborról:

 

elnok.bmp

 Kazahsztán első elnöke

A zarándoklat közben pedig rájöttem, hogy életem egyik legfájóbb problémáját is sikerül kiküszöbölni ezzel a sétával. A probléma forrása, hogy a legeslegkedvencebb üzbég éttermem nagyon messze van mindentől és nagyon nehéz megközelíteni. Az uzbechka na markova balra nyílik arról az utcáról, amin sétáltunk (al-farabi prospekt). Erről az útról nem lehet balra fordulni, amit viszont a sofőrök nagy része nem tud, ezért többször ragadtunk már a sarkon lévő buszmegállóban, ahonnan az étterem még fél óra séta. Na de mivel mi visszafele indultunk, így az utca a jobb oldalra került és vígan le tudtunk stoppolni egy taxit, ami se perc alatt elszállított minket a célhoz. Ezért a nap megkoronázása világ legjobb saslikja volt, ami egy ekkora túra után a lehető legjobb megérdemelt jutalom volt.

 

Továbbra is éljen Kazahsztán (alkotmányostul)!


Szólj hozzá!

2012.08.15.
09:24

Írta: LCHB

Microrayon Camal-1

múlt pénteken beköltöztünk. vagyis minden előzetes értesítés nélkül kidobtak a koleszból, úgyhogy más választásunk nagyon nem volt. összesen kb. 5 percem volt összepakolni a cuccom, nagy szerencsémre mindneki segítőkésznek mutatkozott (az oroszul üvöltöző hölgyön kívül, aki kidobott). lényeg a lényeg, hogy aznap este lefekvés előtt már az új szobám sarkait számolgattam a vadiúj ágyneműmben, és a cuccaim az addigra helyrehozott és szépen kitakarított szekrényemben sorakoztak. tegnap (kedden) bekötötték az internetet is, úgyhogy végre teljesen funkcionális lakásunk. vagyis lakható. de lássuk hogy jutottunk el idáig:
 
mielőtt kijöttem azt mondták az egyetemen, hogy ne aggódjak, van saját housing departmentjük és amíg nem találok lakást elszállásolnak a vendégházban. történetesen jártam már abban a vendégházban, ezért az ötlet nagyon vonzó ajánlatnak tűnt. érkezéskor tudtam meg, hogy a szépen felszerelt kvázi lakosztályok helyett a kolesz ötödik emeletén szállásolnak el, ahol a hét végéig maradhatok (ami mint kiderült ugye péntek és nem vasárnap).
a lakáskeresési mizéria az érkezésem utáni hétfőn kezdődött. annak rendje s módja szerint elmentünk a Housing Department (KIMEP HD) irodájába, elmondtuk, hogy mit szeretnénk, azt mondták péntekre lesz lakás. én egy év után az ilyesmit már teljes belenyugvással kezelem (hiba volt), de az újakat nyugtalanította, ezért megkérték az értünk felelős embert (aki egyébként a kommunikációs igazgató és nem a mi pátyolgatásunk a fő tevékenységi köre), hogy ő is dolgozzon az ügyön. az asszisztense körbe is nézett a piacon és megtalálta ezt a kis gyöngyszemet, ahol most lakunk. kedden meg is néztük a lakást. amikor eljöttünk azt gondotluk, hogy ez így egynek jó, de azért még körülnéznénk. visszamentünk a housing departmenhez, ahol kiderült, hogy a hölgy még neki sem fogott a keresésnek, egyébként pedig azt javasolta, hogy azonnal vegyük ki a lakást, mert ilyenkor már nem lehet jobbat találni ennyiért és nagyon szerencsések vagyunk. nos, én azért voltam szkeptikus, mert tavaly jártam már olyan lakásokban, amik ennyi pénzért ennél lényegesen szebbek voltak és közelebb voltak a kimephez. valószínű, hogy nagyon magasra tettem a mércét. de belenyugodtam.
amikor azt mondom, hogy szép lakás, nem úgy értem, hogy nem teljesen rozoga, hanem inkább úgy, hogy olyan, amit otthon még évekig nem tudnék megfizetni. nekem ezt úgy magyarázták el, hogy a helyieknek nagyon fontos, hogy megmutassák mennyi vagyonuk van, ezért eszméleten összegeket képesek beleölni a lakásaikba, a ruháikba és minden másba, amivel villogni lehet. félreértés ne essék, szerintem ez nem csak kazah mentalitás, inkább arról lehet szó, hogy a különségek miatt jobban látszanak mint otthon. egy ismerősöm mesélte, hogy egy teljes audi vagy ford (nem emlékszem :( miért nem figyeltem jobban, mikor mesélte).. szóval egy teljes fancy gyártmányú autótípust ki kellett vonni utólag kazahsztánból, mert egyszerűen nem volt elég mutogatható a helyi ízlésnek. és az ilyesmi persze nagyon kitűnik a piros lámpánál mellette álló lada miatt. a lakásoknál a különbség abban ütközik ki, hogy kívülről minden panel düledezik (gondolom ez a helyi hatóságok feladata lenne), belülről viszont annyi értelmetlen luxust tömnek a négyzetmétereikbe, amennyi csak kifér a pénztárcáikon. ezért egy átlagos helyi ház (én nem ebben lakom) így néz ki kívülről:
atlaglakas.JPG
bent viszont van masszázskád, zenélő zuhanyzó, extraszupernagyképernyős tévé és minden egyéb, ami elromolhat. (erről képet nem fogok mutatni, egyrészt mert tavaly az időmet nem mások fürdőszobáinak fényképezésével töltöttem, másrészt pedig az olyan képeimen, ahol látszik a háttér, sok sok sok ember is van általában érdekes vodkás üvegekkel még érdekesebb pozíciókban). 
mindezt azért írtam le, hogy érthető legyen a kezdeti csalódottságom, amiért én nem egy ilyen lakásban lakom. tény, hogy későn érkeztem, ehhez pedig nagy szerencse is kell, de az is tény, hogy a jelenlegi lakásomra sem lehet panaszom. ez egy teljesen normális hely új (!!) csempével, termoplán ablakokkal és viszonylag úgy linóleummal, tágas szobákkal, óriási erkéllyel és csodás kilátással. mindehhez plusz, hogy nagyon jó környéken van, a ház előtt van olyan hinta, amin ülve nem lóg le a lábam (igen, ez prioritás), közel a suli, a bevásárlóközpont és ráadásnak a ház aljában van az egyik kedvenc üzbég éttermem, egy éjjel-nappali és egy gyümölcsös is. tehát összességében abszolút jól jártam, eleve sem panaszkodni szerettem volna :)
amit viszont mindenkinek, aki valamiért kazahsztánban szeretne lakni tudnia kell: nekünk szerencsénk volt, mert a HD legalább a szerződéskötés lebonyolításában segített, egyedül valószínű, hogy rosszabbul jöttünk volna ki a dologból. a kimepes hölgy szerint a legfontosabb, hogy a szerződéskötéskor a tulajdonos is ott legyen és hozza magával a papírokat, amik bizonyítják, hogy valóban az övé a lakás, amit kiad. egy másik ismerősöm is hallott olyanról, hogy valaki gondosan fizette az albérletet és a rezsit is, amíg ki nem derült, hogy a főbérlője lelépett a pénzzel, a villanyt meg 4 hónapja nem fizette be senki. persze az ingatlanos felajánlotta, hogy szerződjünk a tulaj nékül, de mi ezt kedvesen visszautasítottuk.
ezen kívül a HD nyomtatott nekünk kétnyelvű szerződést, amin minden rajta van angolul is. nem kell mondani, hogy ez milyen fontos lehet valakinek, aki esetleg nem beszél oroszul. így szerdán szerződéssel a kezünkben megjelentünk a megadott időpontban a lakás előtt és vártunk. csak az ingatlanos nő száma volt meg, aki viszont nem vette fel. ő 30 percet késett, a tulaj több mint egy órát :) felmentünk, közösen körbevizslattuk a terepet, mi az ami el van törve, mi az ami hiányzik és szépen leltárba vettük őket. minden tiszteletem a helyi hölgyeké és nem szeretnék bunkónak, vagy hálátlannak tűnni, de amikor már mindenki itt volt elkezdődött az alkudozás és persze egycsapásra mindenkiből előbújt a bennük rejlő hópárduc. a két másik lakótársam, akik nem beszélnek oroszul csak néztek, hogy mi történik. én nyugtatgattam őket, hogy minden rendben lesz végül. így is lett. fél óra egymás sértegetése után megegyeztünk és aláírtunk. tekintve, hogy minden fontos berendezést a tulajnak kell biztosítania, az alkudozás lényegi része arról folyt, hogy a kanalak szükséges alaptartozékai-e a lakásnak, a beszélgetés időben nagyobb részét pedig az töltötte ki, hogy ki az idősebb és ki a plankton. ismét, minden félreértést elkerülendő, én ilyet még nem nagyon láttam errefelé és egyáltalán nem állítom, hogy ez itt a megszokott viselkedéskultúra. kicsit elszabadultak az indulatok, én a részemről inkább mókásnak találtam.
a lakásról még annyit, hogy a hatodik emeleten van, de a lift állítólag mindig működik, a tévét sikerült lemondanunk, de a "telefon minden lakásba kell" elv miatt attól nem sikerült megszabadulnunk. három szoba van, amik közül én a nappaliban lakom (és ezért kevesebbet is fizetek mint a többiek), de ennek a szobának is van ajtaja, ami itt ritkaság. a konyha is egész jó, gáztűzhely van benne, aminek nagyon örülök, mert tavaly mindenkinél villanytűzhely volt. kb. ennyi. nagyon mocskos volt a hely, úgyhogy a kimep nagyvonalúan felajánlotta, hogy átküld valakit kitakarítani és persze így is lett. 
a következő lépés szerint a migrációs papírjainkhoz szükség lett volna a tulaj hölgy személyi igazolványának a fénymásolatára is (többek között, természetesen), de ismét köszönhetően az egyetemnek, ez is "elintéződött".
pénteken, közvetlenül a kilakoltatásunk után letámadtuk a bazárt és megvettünk mindent, amit nem sikerült kierőszakolnunk a tulajból. vízforralót, ágyneműt, kislábost, tárolódobozokat, ilyesmit :) nagyon agresszívan alkudoztunk mindenre, egészen visszatért az életkedvem, szeretem, hogy elvárják tőlem, hogy alkudozzak és ez is valami, ami már nagyon hiányzott. délután kipakoltunk, a tulaj peidg átjött megszereltetni azokat a dolgokat, amik el voltak törve. mondanom sem kell, hogy miután kifizettük az első havi bérleti díjat előre és az egyébként semmit nem csináló ingatlanosnak is odaadtunk kb. 30 ezer forintnyi összeget, mindenki sokkal kedvesebb és segítőkészebb lett. 
este elmentem salsára is, úgyhogy rendesen elfáradtam.a hétvégén megterveztük a most szombati lakásavatót, úgyhogy mindenki, aki almati környékén jár, ugorjon be hozzánk szombat este nyolc körül! (már internets is van).
búcsúzóul pedig itt egy tim minchin dal, amit a beköltözés közben hallgattam és ilyen érzésem lett a végére: 'it's not perfect but it's mine'. mostantól magamat tartom el a saját bérelt lakásomban. alighanem felnőttem. itt a link:
ez pedig egy a kilátás a szobámból. persze a kép a valós látvány felét sem adja vissza:
kilatas.bmp

 random épületek, a Hotel Kazahsztán és mögötte a város

Szólj hozzá!

2012.08.09.
10:57

Írta: LCHB

a tegnapi napról

ez egy személyes jellegű poszt, biztos nem való mindenkinek. gondoltam szólok.

szóval ma nem lesz beköltözős bejegyzés, sőt beköltözés sem lesz. ami tegnap történt egyike azoknak a dolgoknak, amik miatt néha nehezen hiszem el, hogy ennyire szerencsés vagyok. a tegnap délután nagy részét a kávézóban töltöttem, fordítottam, intéztem a letelepedéssel kapcsolatos hivatalos ügyeket és nem mellesleg blogbejegyzést is írtam. közben persze sok emberrel találkoztam, kezdenek visszaköltözni a tavalyi barátaim, velük beszélgettem, illetve a többieket igyekeztem ellátni hasznosabbnál hasznosabb tanácsokkal (például azzal, hogy ha annyiszor felhúzzák magukat, ahányszor valami nem úgy megy, ahogy eltervezték, akkor napokon belül megőrülnek). bölcs.
aztán egyszercsak odajött hozzám egy srác, hogy amerikai vagyok-e, mert hallott beszélni másokkal. körülbelül a harmadik mondatban kiderült, hogy egyébként latin táncos és ha lenne kedvem nekem is táncolni, akkor elvisz egy táncos buliba. komolyan. nekem ne lenne? 
amikor végeztem az netigényes dolgaimmal, elmentem a többiekkel vacsorázni, a változatosság kedvéért ettünk egy rakat saslikot, szőlőlevélbe töltött husit (hirtelen nem jut eszembe, hogy ezt hogy hívják errefelé) és persze lagmant. kb. háromnegyed 10-kor értünk vissza a koleszba, akkor beszéltünk a táncos sráccal, aki eljött értem kocsival és hipsz-hopsz egy pinceklubbos táncosbuliban találtam magam.
nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy az én salsatudásom szánalmasan szegényes ahhoz képest, amit ezek a srácok nyomnak, úgyhogy mondhatni ellötyögtem közülül. az idő nagy részében el sem akartam hinni, hogy tényleg ott vagyok és végigélem mindezt. leírhatatlan volt, pont mint a filmekben. 
volt persze egy csomó ember, aki nem beszélt angolul, ezért még az oroszt is gyakoroltam. persze ez az adott pillanatban az örömforrás legkisebb részét jelentette. :) mára is hivatalos vagyok egy ilyen buliba, bár ez már nem zártkörű lesz, de alig várom!!!
közben pedig leakasztottam magamnak egy kubai tánctanár leányzót (érdekel, hogy ő pl. hogy került ide), aki oroszul egyáltalán nem, spanyolul és angolul viszont beszél, úgyhogy péntektől kezdünk :)
visszatérve a gondolatmenet kezdetéhez, ma nem költözöm. hajnali fél háromkor értem haza (de csak mert tegnap szerda volt és másnap mindenki dolgozik), úgyhogy mára megelégszem a kazah bürokráciával való harccal és egy kivis jeges teával a jól bevált kávézómban. :)

Szólj hozzá!

2012.08.08.
14:18

Írta: LCHB

kreatív blog topic: kaja itt vol. 2

ma kifizettem az ingatlanost (pedig ő aztán tényleg nem csinált semmit), egy havi bérleti díjat, de továbbra is a kávézóból írok (ez azt is jelenti, hogy a blogon továbbra is minden átmenetinek tekinthető). reméljük holnap már saját tető lesz a fejem felett. addig viszont itt a kajamustra második része:
a három legelterjedtebb/legtipikusabb kaja jön most. nyilván van még egy csomó fogás az étlapon, de első este a helyiek ezt érezték fontosnak rendelni nekünk, úgyhogy ezek kerülnek fel a blogos listára is.
a mai első fogás a plov. nem egy bonyolult étel ez sem, gyakorlatilag rizseshús helyi fűszerekkel. nagyon vicces például, hogy a KIMEP-es (ez ugye az egyetemem neve) multikultiünneplős nemzetközi napokon mindenki a saját plovját készíti, nemzeti ételként tekint rá és persze mindenki szerint a sajátja a legjobb. így legalább 5 féle plovot lehet kóstolgatni, remélem megint hamar lesz ilyen esemény. (mi hagyományosan túrógombóccal nevezünk, ehhez lehet mindent kapni és mindenki tervszerűen el is ájul tőle. így van ez rendjén. na mindegy)
visszatérve a plovhoz, a dolog népszerűségét mutatja, hogy mire sikerült képet készítenem róla, a nagy része már el is tűnt. ha jól látom ez pont egy üzbég nagyon fokahgymás fajta, de biztos vagyok benne, hogy valaki már írt könyvet arról, hogy milyen fajták léteznek a térségben 8-) ez az az étel, amihez minden élethelyzetben hozzá lehet jutni, ami magával vonzza a lehetőséget is, hogy sajnos meg lehet unni. jelenleg még a honeymoon szakaszban vagyok, úgyhogy bármilyen mennyiségben meg tudok belőle enni.
plov.JPG
a hagyományos elkészítéséről annyi infóm van, hogy általában férfiak készítik (yay.. dolgozzatok csak!!) és ennél kisebb adagban nem is nagyon állnak neki.
plov.bmp
ez a kép egyébként kedvenc exfőnököm szülőfalujából, karabylakh-ból (dél-kazahsztán, csimkenttől 45 perc) származik, még a tavasszal készítettem. 
a második étel mára a manti. ez aztán tényleg mindenhol van.. főtt, hússal töltött tészta, szerintem kb. csak a mérete szokott változni térségenként. erről ennyi elég is, ehető és népszerű.
manti.JPG
a végére hagytam a saslikot, gondolom azt senkinek nem kell magyarázni, hogy ez mit takar. ez itt épp nem a hagyományos tálalási módja, mert előzékenyen leszedték nekünk a pálcáról/rúdról. ami viszont itt is látszik, hogy nyers hagymával tálalják. valószínű, hogy ez a világ egyetlen régiója, ahol társadalmilag elfogadott nyers hagymát enni kilószámra. ez egyben nagyon röviden meg is magyarázza, hogy miért ez a tökéletes tartózkodási hely a számomra. :D  a képen kétféle saslik is látható, a sötétebb a bárány (nyami), a másik pedig a román lánynak rendelt csirke (aki elméletben nem eszik bárányt.. bár tudná hányszor tálalták már fel neki.. te jó ég.. de mielőtt bárki rámnyomná a gonoszság stigmáját, csak azért nem szólok neki minden alkalommal, mert akkor gyakorlatilag semmit nem tudna megenni itt. én pedig nem szeretném ha éhezne.) az én kedvencem a kacsa saslik, amiből, ha minden igaz kb. 30 perc múlva rendelni is fogok, méghozzá legalább kettőt.
értelemszerűen van mindenféle saslik, amit csak rá lehet húzni a pálcikákra, szívből, darált húsból, még halasat is láttam. hmmm (kezdek nagyon éhes lenni) ami viszont említésre érdemes, hogy vannak kifejezett saslikozók. nagyon tipikus magyar balatonparti falatozó érzésük van, kólás napernyő, viaszkosvászon terítő és fülledt meleg a parázs miatt, amin sütik. az egyetlen küönbség, hogy egy adag saslik (a képen összesen két adag van), kb. 450 forintba kerül, a sör mellé pedig hasonló árban van/fél liter. szóval jó az élet erre felé. ezzel a gondolattal zárnám is a soraimat ma estére. :) egész jól megéheztem ettől a poszttól és a kávézó is zár lassan... 
saslik.JPG
igyekszem hamar újra jelentkezni a lakáskeresési sztorimmal, mert itt persze ez sem épp úgy működik, mint otthon.. addig is jó étvágyat!!!

Szólj hozzá!

2012.08.05.
09:48

Írta: LCHB

üzi

most ünnepélyesen megígérem, hogy amint lesz saját netem és nem kávézókból egy-egy órára jutok a bloghoz szerkesztek a lap kinézetén. most viszont megint rohannom kell! addig is: sorry.

Szólj hozzá!

2012.08.05.
09:45

Írta: LCHB

kreatív blog topic: kaja itt, vol. 1

ezt tegnap szerettem volna posztolni, de 2 perccel a feltöltés előtt lekapcsolták a wifit. egy nap késéssel, íme:

tegnapra két ember kivételével mindenki megérkezett, ezért egy introduction night keretében el is merültünk a közép-ázsiai kulináris élvezetekben. amikor az emberek megkérdezik, hogy milyen kazahsztánban élni, mindig azt válaszolom, hogy abból a szempontból például könnyebb, hogy éttermekben enni sokkal olcsóbb, mint otthon. a nagy multikultinak köszönhetően mindenféle konyha megtalálható itt, a legegyértelműbb ezek közül persze az üzbég.

 

a helyi (közép-ázsiai) konyháról kiindulásképp annyit érdemes tudni, hogy mindenhol nagyjából ugyanaz a menü, maximum másképp készítik az egyes ételeket. van persze néhány országspecifikus fogás, de ezek a ritkábbak, ha aktuális lesz majd beszélek róluk. itt az egyetemen, ahol kifejezetten toleránsak egymással az emberek már többektől hallottam, hogy tulajdoképpen tudják, hogy az üzbég konyha a legjobb (ezt a véleményt osztom), de ezt nyilvánosan sosem ismernék el :D

 

és akkor most jöjjön a kajamustra:

 

az első fogás a hacsapuri, ami eredetileg egy grúz étel, de ennél jobbat én még egy grúz étteremben sem ettem. ez itt éppen sajttal van töltve (tulajdonképpen nem is töltött, valahogy a tésztájába gyúrják bele) és kegyetlenül nyúúúúúlik evés közben. közép-ázsiában létem során ettem ezen kívül pácolt húsosat, krumplisat és túrósat, mindegyik szerelem volt az első falattól az utolsóig. amikor kitaláltam, hogy én is megcsinálom, nagyon sok blog óvatosságra intett, állítólag nehéz nem elrontani elsőre, ezért végül neki sem álltam. vettem még tavaly itt egy csomó szakácskönyvet (jelenleg a pesti polcomon porosodnak), talán ha hazaérek keresek bennük egy autentikus receptet és kipróbálom. nehezen tudom elképzelni, hogy hosszú távon tudnék élni nélküle :)

 

hacsapuri.JPG

 

a következő étel nevét úgy kellett utólag megkérdezem valakitől, szégyenszemre most láttam ilyet először. csebureknek hívják és egyébként sima bárányhússal töltött tészta, amit az a lány is nagy lelkesedéssel falt be, aki előre kijelentette, hogy ő márpedig bárányhúst nem eszik. nem tudom egyébként, hogy hogyan fogja kivészelni ezt az évet, itt a bárány a legáltalánosabb hús a rossz minőségű csontos csirke után.

 

cseburek.PNG

 

ezek itt a következő képen a kazah/üzbék kenyérhelyettesítők. mielőtt idejöttem sosem szerettem a kenyeret, aztán belefutottam ezekbe és azóta hívő vagyok. tulajdonképpen persze egyik sem kenyér a szó hagyományos magyar értelmében. a kisebbiket baurszaknak hívják, ez gyakorlatilag töltetlen fánk, minden nyugati elszörnyülködik először, mert valami egészen különlegesre számítanak. tény, hogy elég olajos, de meg lehet szokni, a következő lépés pedig a mindennapi fogyasztás. a nagyobbik dolgot a képen lepjoskának hívják, ez egészen az, aminek látszik, én simán rámondanám, hogy bagel.. az amerikaiak biztos, hogy ezt nem mondanák. úgy tudom, hogy a baurszak inkább a kazah, a lepjoska inkább üzbég, de mint már említettem sosem lehet tudni.

 

baurszak.PNG

 

a tésztás főételt lagmannak hívják és minden bizonnyal megérne egy külön bejegyzést, mert annyi féle van belőle és mindegyik annyira más, mint a többi. holnap megyünk a kök-bazárba (zöld piac), ahol állítólag van egy lagmanhana (lagmanozó), ami zseniális. ha úgy alakul, lehet, hogy hamar kész is lesz az a bejegyzés. ha választanom kellene, a lagmant nevezném meg a kedvenc helyi ételemnek. ez itt a képen nem a legesledkedvencebbem, de ez is nagyon klassz. a sárga dolog a tetején tojásrántotta, egyébként pedig egy helyben készült tésztából és a változatosság kedvéért sok sok húsból készült ételről van szó, ami itt most épp fried. a kedvencem pl. sokkal levesebb, majd csinálok róla képet, amint tudok.

 

lagman.PNG

 

a legelterjedtebb három fogást a következő bejegyzésre hagyom, egyrészt mert ez már így is hosszú, másrészt pedig rámzárják épp a kávézót, harmadrészt a mai ice-breaking hegymászás után egy vacsorára vagyok hivatalos. egy szóval zajlik az élet szerencsére!

Szólj hozzá!

2012.08.03.
15:28

Írta: LCHB

erkezes

tulajdonkeppen nem sok minden. szokatlanul durva jetlagem volt tegnap, ezert csak a nagyon hivatalos es szuperfontos dolgokat inteztem el. leadtam minden papirt a mester jelentkezeshez es ellatogattam juliahoz a vizumom miatt, ami ugye vasarnap lejar. (ezt is nehezen dolgozom fel, egy eves a vizumom...). aggodtam a dolog miatt, mert a csutortok es a pentek volt egyedul hetkoznap es elvileg kell ilyenkor HIV tesztet csinalni. tavaly egeszen konkretan egy oraval a megerkezesem utan vittek el a korhazba vert venni. ehhez kepest tegnap minden gyorsan elintezodott, senki sem rohant semmivel, a jelentkezest veglegesitettuk, a HIV teszt meg ugy nez ki raer jovo hetig.
meglatogattam azokat az ismeroseimet is, akik mar/meg itt vannak, egesz fura erzes volt. a volt fonokom pl egy teljesen masik irodaba koltozott es ettol olyan erzesem lett, mintha egy eve nem lattuk volna egymast, pedig osszesen ket honapot voltam tavol. tenyleg nem tudom megmagyarazni, hogy miert vagyok ennyire szentimentalis minden aprosaggal kapcsolatban, valahogy olyan mintha ketteszakadt volna az eletem es ket otthonom lenne. mindenhova hazamegyek es mindig hianyzik a masik. remelem gyorsan hozzaszokom ehhez. amikor pedig reggel elmentem a boltba, meglattam ezt...
magyaros lazac curry szoszban.JPG
namost ez magyaros lazac körri szószban (????!!!). valami nagyon durva honvagyam lehetett, hogy kepes voltam megenni es minden rettenetessege ellenere tobb mint a felet be is falni utana. gyakorlatilag paradicsomos hal mexikoi zoldsegekel, a magyarossagat persze nem talaltam sehol. de vicces valahol marketing szempontbol, hogy igy eladhato itt valami.
kesobb megismerkedtem azokkal az osztondijasokkal, akik mar itt voltak tegnap, este elmentunk a koreai etterembe. en "beszeltem" egyedul oroszul. menut forditani is rendelni is sikerult, ez kereken egy buszkesegpont nekem. ;) kiderult, hogy az egyik csajt tavalyt konkretan ugy menekitettek ki az arab tavasz kellos kozepebol, ugyhogy a csaladja nem ok nelkul aggodik erte, amikor a vilagvegere utazik. a roman lany is kedvesnek tunik, o most eloszor lakik kulfoldon, kazahsztan jo kezdes :) remeljuk neki a legjobbakat. :D
nem tudom mi utott belem, tegnap este mar 10kor agyban voltam es szegyenszemre ma fel egykor ebredtem. szerencsere nem ket hetre jottem, ugyhogy van ido, amit pazarolhatok. elso utam ismet a boltba vezetett, megvenni mindazt amit tegnap elfelejtettem :) a cuccom nagy resze tovabbra is egy ismerosomnel van, valamint atmenetileg a kolesz egy menobb szobajaban egyedul lakom, amig lakast nem talalunk, ezert csak a legszuksegesebbek szereztem be. aztan elmentem a gymbe es futottam egy orat, erositettem egy picit es szomoruan konstataltam, hogy az elmeny sehol sincs egy zumba orahoz kepest.
hamar ra kellett jonnom, hogy zumbazni itt nem nagyon fogok tudni, tekintve hogy ilyen ora csak ket fitness klubban van. ezzel az a baj, hogy mig otthon lehet venni mondjuk egy 10 alkalmas berletet, itt csak tagkent lehet beiratkozni, amivel minden luxusszolgaltatast el lehet erni, termeszetesen ennek a vagyoni vonzataval egyutt. eleg szomoru, hogy nagyon sok olyan szolgaltatas hianyzik itt, ami a kozeposztalynak szol, a zumba pl ilyen. ez van amikor en es egy minimalis reteg osztozunk a kozeposztaly kategorian, durva csusztatassal mi vagyunk a dutch disease zumbatol megfosztott karvallotjai. egyre komolyabban gondolkozom azon, hogy elmegyek egy instruktori tanfolyamra, elvileg indul egy orosz nyelven valamikor az osszel. meglatjuk.
visszaterve a gymhez, kellemes feludules volt meg tobb koreait latni a sok kazah utan. itt jelenleg international summer school van, ugyhogy a kulfoldi is sokkal tobb mint egyebkent. az itt tanulok csak egy het mulva jonnek, alig varom, hogy ujra lassak nehany regi ismerost. yay. itt van egy nagyon meno kazah dal, ami most folyik a radiobol, szerintem mindent meger megnezni a klippjet. jo szorakozast!!!
ma este mar tobben leszunk es a kedvenc uzbeg ettermembe megyunk, ahol a szulinapomat is unnepeltem, illetve ahol a bucsubulim is volt. elmondhatatlanul varom a saslik, az uzbeg plov es a hacsaprui megismerteteset a tobbiekkel, ehhez ez a legjobb hely. mara egyebkent kezdem elvezni, hogy itt kozuluk en vagyok itthon es en magyarazhatom el, hogy mi micsoda. jo lesz ez, mar erzem :)
addig pedig prezidium hatarozatokat forditok es tavalyi beszamolot irok. remelem ezt a Cold War History Research Center munkatarsai is olvassak... es nagyon elegedetten hatradolnek, hogy haladok vele. :)
ha lesz valami jo, akkor pedig igyekszem ujra jelentkezni!

Szólj hozzá!

2012.08.03.
15:03

Írta: LCHB

statement of purpose

naszoval... a blogolas nem nagyon jott ossze, ez teny. az elmult egy evet osszefoglalva a sok hasznos info es erdekes sztori helyett (ami a fejemben egyebkent siman posztolodott a blogra) annyit mondok, hogy az elso negy honapbol ket szemeszter lett, a ket szemeszterbol pedig 2 ev. ennek kovetkezteben tegnap reggel kereken harmadszorra landoltam az almati nemzetkozi repteren es ujra bele is csaptam a kazah lecsoba (ami itt savanyusag es szamomra feldolgozhatatlan. biztos orosz)
az a helyzet, hogy ezen a ponton mar nem eri meg igerni semmit, hiszen eddig sem sikerult tartani a frontot. ami miatt ez a bejegyzes megis szuletoben van, tulajdonkeppen az a gondolat, miszerint en eddig is szerettem volna minden mokas/tanulsagos/szokatlan/unalmas tortenetet megosztani, csak valahogy sosem kerult ra sor. ez most akar mashogy is alakulhat, hiszen harom egyetem helyett egyre fogok jarni (szinte hihetetlen) es az egyelore nem letezo szerzodesem alapjan 10 oraval kevesebbet fogok dolgoni, mint pl. tavaly. osszessegeben akar sikerulhet is. raadasul ha most nem, akkor valoszinu, hogy mar sohasem. azt mondom, majd lesz valahogy.

Szólj hozzá!

2012.03.05.
15:31

Írta: LCHB

az idő ma.

 Oké. Elismerem. A világ egyik legszörnyűbb blogolója vagyok, nem is tudom miért nem szüntettem be az egészet eddig. Az a pozitívuma megmaradt a dolognak, hogy most semmi sem tántorít vissza attól, hogy „csak úgy” elmondjam, hogy mennyire hosszúra kezd nyúlni a kazah tél. Az itteniek szerint ez elég szokatlan (ezt megerősíteni nem tudom), de még ma is hullott valamennyi. Az első hó tavaly, ha jól emlékszem október 30-án, vagy 31-én esett, azóta gyakorlatilag folyamatos. Mostanra a szörnyű hideg elmúlt, aminek a következtében a hó egyszerre hullik és olvad, minden tiszta latyak, a tavasznak pedig nyoma sincs. Remélem, hogy a blogoszférában bujdosó varázslat holnapra valóra a váltja a(z önbeteljesítő) jóslatomat és tavaszra vált az idő.

Addig egy türkmén barátnőmtől kapott vidám dallal próbálok javítani a hangulatomon. Itt a link a hasonló cipőben járóknak: https://www.youtube.com/watch?v=oi8HUDf2bPM&feature=share

Szólj hozzá!

2011.09.06.
21:56

Írta: LCHB

pop és patriotizmus

Lassan egy hónapja itt vagyok (uhh…), úgyhogy több mint esedékes végre belevágnom a mesélésbe. Az eddigi késlekedésért és mañanázásért egyrészt a suli, másrészt az exchange-élet a felelős (egy biztos, hogy én nem :)). Rövidre fogva a szabadkozást az a lényeg, hogy itt bizony tanulni kell. Van katalógus, napi szinten vannak olvasmányok, beadandók, zh-k és egyéb olyan dolgok, amikre otthon felkapnám a fejem. Persze pont ez benne a jó, elvégre azt tanulom, ami érdekel és foglalkoznom is kell vele, nem csak a vizsgaidőszakban elővenni, hogy hogyan is volt ez szeptemberben. Másrészt pedig suli után rendszeresen belekeveredem spontán és szervezett kajálásokba és bulikba, ahogy ez lenni szokott. Sokaknak meséltem az alkotmány-napi órarend kavarodásról, most elmondom hogyan is történt, aztán innentől igyekszem rendszeresen jelentkezni.

Itt augusztus 30-a az alkotmány napja, ami idén keddre esett, és aminek rendes következménye, hogy a hétfő IS szünnap. Elvileg. Ezt az egyetemem nagyon liberálisan értelmezte és úgy alakította, hogy az előtte lévő szombaton le kellett dolgozni a hétfői órákat, kivéve ahol a tanár máshogy döntött, illetve ahol a tanár úgy döntött, hogy a keddi órát is pótolni kell. Az egész végeredménye, hogy szombaton volt egy darab órám, a másik hétfői órám a mostani szombatra (szept. 3) tolódott és a semmiből megjelent a keddi órám pótlására egy óra vasárnap (szept. 4) délután fél hatkor. Zseniális elrendezés, hiszen így a pénteki buli után négyre hazaérve már pont nem kellett lefeküdnöm, hogy 10-re bekeveredjek a dupla órámra, cserébe egész délután aludhattam, este pedig már frissen érkezhettem a szombati bulira, ami után kialudva magam mehettem be a vasárnapi órámra. Az utóbbi ellen persze teljes erővel lázadt a szervezetem, ezért óra után elmentünk még enni-inni. Na, az ilyenek miatt mondom, hogy nem az én hibám ha elmarad a blog…

Magáról az alkotmány-napi banzájról érdemes megjegyezni, hogy nagyon más volt, mint amire számítottunk. Évek óta nem jártam hivatalos magyar ünnepségen, de azért rémlik még, hogy helyi hírességek hogyan dalolnak felváltva hazafias és szenvedős szerelmes dalokat (mondom, elég régen jártam ilyenen). Na, itt a változatosság kedvéért Beatles koncert volt. Most lelőttem a poént, de az egészben a legviccesebb, hogy a többi hazafias kellék itt is szerepelt. Persze nem a fővárosban vagyok, ezért katonai parádé és hasonlók nem voltak, de hatalmas címerek,

 

 műanyag székek, nyugdíjasok és családok minden mennyiségben. Ráadásul minden méteren állt egy katona

 

 de ez itt egyáltalán nem meglepő, minden eseményt legalább ennyire szigorúan őriznek. 

 A Beatles itt ezek szerint különleges státusznak örvend, hiszen a Kok-tobén (libegős hegyi látványosság) a város egyik jelképének számító almás szökőkút mellett van egy bronz Beatles szoborcsoport is.

Megkérdeztem a kazah taxis srácot, hogy mégis mi ez a túláradó Beatles imádat és azt válaszolta, hogy ’we are a peace-loving nation’. Érdekes :) A koncert úgy nézett ki, hogy a banda mellé mindig váltakoztak az énekesek és viccesebbnél viccesebb orosz akcentusokkal adták elő a régi slágereket. A színpad mellett egy óriási kivetítőn reklámoztak egy Beatlesről szóló filmet, amit a www.beatles.ru-n lehet megnézni/letölteni/megrendelni, nem néztem meg. Illetve oroszul ismételgették a mikrofonváltók közben, hogy a Paul McCartney jön Almatiba… jujj.

Szóval így zajlott az első itt töltött kazah nemzeti ünnepem (elég visszafogott bemelegítés volt ez a december 16-i függetlenség napi sokadalomra), ráadásul helyette három különböző hétvégi napomba kontárkodtak bele a pótórákkal, de sebaj. Legalább jól be tudtunk utána vásárolni a városban, hiszen minden nyitva volt és hallottuk a tűzijátékot is. Hab a tortán, hogy volt az ünnepségen egy bácsi, aki a földön ülve árult egy nagy szemeteszsákból főtt kukoricát és amikor megkérdezte, hogy honnan vagyunk (az idő nagy részében elég feltűnően kilógunk a tömegből) elkezdte mesélni, hogy ő Magyarországon volt katona. Ez a sztori csak engem érdekelt volna (akkor is ha nincs sok valóságalapja), de a többiek nem várták meg, úgyhogy lemaradtam róla.

(a képeket nem én készítettem, de megkaptam őket ajándékba)

2 komment

2011.08.19.
21:28

Írta: LCHB

hogy kerültem ide.

Azoknak, akik ezt a blogot valószínűleg olvasni fogják, többségükben személyesen is láttam a megdöbbenést a szemében (innen a blog címe, naná!), amikor bejelentettem, hogy négy hónapra Almatiba költözöm. Azért lett publikus mégis, mert a posztokat nem a szokásos ezzel-azzal buliztam, aztán hazajöttem és fogat mostam típusúra tervezem, hanem inkább a tapasztalataimat szeretném összevetni azokkal a dolgokkal, amiket eddig olvastam az országról és persze egész Közép-Ázsiáról, illetve azokkal, amiket itt az egyetemen mondanak ugyanezekről. Nemzetközi tanulmányokat és politológiát hallgatok, innen az érdeklődés, ami valószínűleg legalább részben be is határolja majd a bejegyzések témáját.

És akkor a GyIK: Mi a fészkes fenét keresel te Kazahsztánban?

Röviden úgy kerültem ide, hogy amikor 2 nappal a határidő előtt elkezdtem nézegetni a lehetséges egyetemek listáját annak ellenére, hogy volt bár vonzó egyetem, amikor megláttam a KIMEP-et (Kazakhstan Institute of Management, Economics and Strategic Research) nem igazán láttam értelmét átrágni magam a teljes listán. Nagyjából eldöntött volt a dolog az első pillanattól kezdve. Nem érdemes túldimenzionálni a döntés hátterét, lényegében szerettem volna megnézni magamnak, hogy működnek a leírt dolgok a valóságban. Az már egy hét után teljesen világos, hogy nem úgy, ahogy én gondoltam. De nem is úgy, ahogy az ismerőseim nagy része gondolta. Skorpiót/mérges pókokat/Boratot azóta sem láttam, mondjuk nem sok keresnivalójuk van egy 1,2-1,4 milliós nagyváros kellős közepén egy egyetemi koleszban. Bárkinek meséltem itt eddig viccelődve a skorpió-problémát, mindenki kiröhögött, pedig durvább vidékekről is vannak itt emberek. Majd meglátjuk!

Holnap megyünk a hegyekbe kirándulni (pontosan nem is tudom, hogy hova), vasárnap pedig a Kapchagay tóhoz (nem merem megpróbálni leírni magyarul), de amint lesz időm, írok egy tartalmasabb bejegyzést is.

Сау бол!   

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása