Km

múlt pénteken beköltöztünk. vagyis minden előzetes értesítés nélkül kidobtak a koleszból, úgyhogy más választásunk nagyon nem volt. összesen kb. 5 percem volt összepakolni a cuccom, nagy szerencsémre mindneki segítőkésznek mutatkozott (az oroszul üvöltöző hölgyön kívül, aki kidobott). lényeg a lényeg, hogy aznap este lefekvés előtt már az új szobám sarkait számolgattam a vadiúj ágyneműmben, és a cuccaim az addigra helyrehozott és szépen kitakarított szekrényemben sorakoztak. tegnap (kedden) bekötötték az internetet is, úgyhogy végre teljesen funkcionális lakásunk. vagyis lakható. de lássuk hogy jutottunk el idáig:

 

mielőtt kijöttem azt mondták az egyetemen, hogy ne aggódjak, van saját housing departmentjük és amíg nem találok lakást elszállásolnak a vendégházban. történetesen jártam már abban a vendégházban, ezért az ötlet nagyon vonzó ajánlatnak tűnt. érkezéskor tudtam meg, hogy a szépen felszerelt kvázi lakosztályok helyett a kolesz ötödik emeletén szállásolnak el, ahol a hét végéig maradhatok (ami mint kiderült ugye péntek és nem vasárnap).

a lakáskeresési mizéria az érkezésem utáni hétfőn kezdődött. annak rendje s módja szerint elmentünk a Housing Department (KIMEP HD) irodájába, elmondtuk, hogy mit szeretnénk, azt mondták péntekre lesz lakás. én egy év után az ilyesmit már teljes belenyugvással kezelem (hiba volt), de az újakat nyugtalanította, ezért megkérték az értünk felelős embert (aki egyébként a kommunikációs igazgató és nem a mi pátyolgatásunk a fő tevékenységi köre), hogy ő is dolgozzon az ügyön. az asszisztense körbe is nézett a piacon és megtalálta ezt a kis gyöngyszemet, ahol most lakunk. kedden meg is néztük a lakást. amikor eljöttünk azt gondotluk, hogy ez így egynek jó, de azért még körülnéznénk. visszamentünk a housing departmenhez, ahol kiderült, hogy a hölgy még neki sem fogott a keresésnek, egyébként pedig azt javasolta, hogy azonnal vegyük ki a lakást, mert ilyenkor már nem lehet jobbat találni ennyiért és nagyon szerencsések vagyunk. nos, én azért voltam szkeptikus, mert tavaly jártam már olyan lakásokban, amik ennyi pénzért ennél lényegesen szebbek voltak és közelebb voltak a kimephez. valószínű, hogy nagyon magasra tettem a mércét. de belenyugodtam.

amikor azt mondom, hogy szép lakás, nem úgy értem, hogy nem teljesen rozoga, hanem inkább úgy, hogy olyan, amit otthon még évekig nem tudnék megfizetni. nekem ezt úgy magyarázták el, hogy a helyieknek nagyon fontos, hogy megmutassák mennyi vagyonuk van, ezért eszméleten összegeket képesek beleölni a lakásaikba, a ruháikba és minden másba, amivel villogni lehet. félreértés ne essék, szerintem ez nem csak kazah mentalitás, inkább arról lehet szó, hogy a különségek miatt jobban látszanak mint otthon. egy ismerősöm mesélte, hogy egy teljes audi vagy ford (nem emlékszem :( miért nem figyeltem jobban, mikor mesélte).. szóval egy teljes fancy gyártmányú autótípust ki kellett vonni utólag kazahsztánból, mert egyszerűen nem volt elég mutogatható a helyi ízlésnek. és az ilyesmi persze nagyon kitűnik a piros lámpánál mellette álló lada miatt. a lakásoknál a különbség abban ütközik ki, hogy kívülről minden panel düledezik (gondolom ez a helyi hatóságok feladata lenne), belülről viszont annyi értelmetlen luxust tömnek a négyzetmétereikbe, amennyi csak kifér a pénztárcáikon. ezért egy átlagos helyi ház (én nem ebben lakom) így néz ki kívülről:

bent viszont van masszázskád, zenélő zuhanyzó, extraszupernagyképernyős tévé és minden egyéb, ami elromolhat. (erről képet nem fogok mutatni, egyrészt mert tavaly az időmet nem mások fürdőszobáinak fényképezésével töltöttem, másrészt pedig az olyan képeimen, ahol látszik a háttér, sok sok sok ember is van általában érdekes vodkás üvegekkel még érdekesebb pozíciókban). 

mindezt azért írtam le, hogy érthető legyen a kezdeti csalódottságom, amiért én nem egy ilyen lakásban lakom. tény, hogy későn érkeztem, ehhez pedig nagy szerencse is kell, de az is tény, hogy a jelenlegi lakásomra sem lehet panaszom. ez egy teljesen normális hely új (!!) csempével, termoplán ablakokkal és viszonylag úgy linóleummal, tágas szobákkal, óriási erkéllyel és csodás kilátással. mindehhez plusz, hogy nagyon jó környéken van, a ház előtt van olyan hinta, amin ülve nem lóg le a lábam (igen, ez prioritás), közel a suli, a bevásárlóközpont és ráadásnak a ház aljában van az egyik kedvenc üzbég éttermem, egy éjjel-nappali és egy gyümölcsös is. tehát összességében abszolút jól jártam, eleve sem panaszkodni szerettem volna :)

amit viszont mindenkinek, aki valamiért kazahsztánban szeretne lakni tudnia kell: nekünk szerencsénk volt, mert a HD legalább a szerződéskötés lebonyolításában segített, egyedül valószínű, hogy rosszabbul jöttünk volna ki a dologból. a kimepes hölgy szerint a legfontosabb, hogy a szerződéskötéskor a tulajdonos is ott legyen és hozza magával a papírokat, amik bizonyítják, hogy valóban az övé a lakás, amit kiad. egy másik ismerősöm is hallott olyanról, hogy valaki gondosan fizette az albérletet és a rezsit is, amíg ki nem derült, hogy a főbérlője lelépett a pénzzel, a villanyt meg 4 hónapja nem fizette be senki. persze az ingatlanos felajánlotta, hogy szerződjünk a tulaj nékül, de mi ezt kedvesen visszautasítottuk.

ezen kívül a HD nyomtatott nekünk kétnyelvű szerződést, amin minden rajta van angolul is. nem kell mondani, hogy ez milyen fontos lehet valakinek, aki esetleg nem beszél oroszul. így szerdán szerződéssel a kezünkben megjelentünk a megadott időpontban a lakás előtt és vártunk. csak az ingatlanos nő száma volt meg, aki viszont nem vette fel. ő 30 percet késett, a tulaj több mint egy órát :) felmentünk, közösen körbevizslattuk a terepet, mi az ami el van törve, mi az ami hiányzik és szépen leltárba vettük őket. minden tiszteletem a helyi hölgyeké és nem szeretnék bunkónak, vagy hálátlannak tűnni, de amikor már mindenki itt volt elkezdődött az alkudozás és persze egycsapásra mindenkiből előbújt a bennük rejlő hópárduc. a két másik lakótársam, akik nem beszélnek oroszul csak néztek, hogy mi történik. én nyugtatgattam őket, hogy minden rendben lesz végül. így is lett. fél óra egymás sértegetése után megegyeztünk és aláírtunk. tekintve, hogy minden fontos berendezést a tulajnak kell biztosítania, az alkudozás lényegi része arról folyt, hogy a kanalak szükséges alaptartozékai-e a lakásnak, a beszélgetés időben nagyobb részét pedig az töltötte ki, hogy ki az idősebb és ki a plankton. ismét, minden félreértést elkerülendő, én ilyet még nem nagyon láttam errefelé és egyáltalán nem állítom, hogy ez itt a megszokott viselkedéskultúra. kicsit elszabadultak az indulatok, én a részemről inkább mókásnak találtam.

a lakásról még annyit, hogy a hatodik emeleten van, de a lift állítólag mindig működik, a tévét sikerült lemondanunk, de a "telefon minden lakásba kell" elv miatt attól nem sikerült megszabadulnunk. három szoba van, amik közül én a nappaliban lakom (és ezért kevesebbet is fizetek mint a többiek), de ennek a szobának is van ajtaja, ami itt ritkaság. a konyha is egész jó, gáztűzhely van benne, aminek nagyon örülök, mert tavaly mindenkinél villanytűzhely volt. kb. ennyi. nagyon mocskos volt a hely, úgyhogy a kimep nagyvonalúan felajánlotta, hogy átküld valakit kitakarítani és persze így is lett. 

a következő lépés szerint a migrációs papírjainkhoz szükség lett volna a tulaj hölgy személyi igazolványának a fénymásolatára is (többek között, természetesen), de ismét köszönhetően az egyetemnek, ez is "elintéződött".

pénteken, közvetlenül a kilakoltatásunk után letámadtuk a bazárt és megvettünk mindent, amit nem sikerült kierőszakolnunk a tulajból. vízforralót, ágyneműt, kislábost, tárolódobozokat, ilyesmit :) nagyon agresszívan alkudoztunk mindenre, egészen visszatért az életkedvem, szeretem, hogy elvárják tőlem, hogy alkudozzak és ez is valami, ami már nagyon hiányzott. délután kipakoltunk, a tulaj peidg átjött megszereltetni azokat a dolgokat, amik el voltak törve. mondanom sem kell, hogy miután kifizettük az első havi bérleti díjat előre és az egyébként semmit nem csináló ingatlanosnak is odaadtunk kb. 30 ezer forintnyi összeget, mindenki sokkal kedvesebb és segítőkészebb lett. 

este elmentem salsára is, úgyhogy rendesen elfáradtam.a hétvégén megterveztük a most szombati lakásavatót, úgyhogy mindenki, aki almati környékén jár, ugorjon be hozzánk szombat este nyolc körül! (már internets is van).

búcsúzóul pedig itt egy tim minchin dal, amit a beköltözés közben hallgattam és ilyen érzésem lett a végére: 'it's not perfect but it's mine'. mostantól magamat tartom el a saját bérelt lakásomban. alighanem felnőttem. itt a link:

ez pedig egy a kilátás a szobámból. persze a kép a valós látvány felét sem adja vissza: