Azoknak, akik ezt a blogot valószínűleg olvasni fogják, többségükben személyesen is láttam a megdöbbenést a szemében (innen a blog címe, naná!), amikor bejelentettem, hogy négy hónapra Almatiba költözöm. Azért lett publikus mégis, mert a posztokat nem a szokásos ezzel-azzal buliztam, aztán hazajöttem és fogat mostam típusúra tervezem, hanem inkább a tapasztalataimat szeretném összevetni azokkal a dolgokkal, amiket eddig olvastam az országról és persze egész Közép-Ázsiáról, illetve azokkal, amiket itt az egyetemen mondanak ugyanezekről. Nemzetközi tanulmányokat és politológiát hallgatok, innen az érdeklődés, ami valószínűleg legalább részben be is határolja majd a bejegyzések témáját.
És akkor a GyIK: Mi a fészkes fenét keresel te Kazahsztánban?
Röviden úgy kerültem ide, hogy amikor 2 nappal a határidő előtt elkezdtem nézegetni a lehetséges egyetemek listáját annak ellenére, hogy volt bár vonzó egyetem, amikor megláttam a KIMEP-et (Kazakhstan Institute of Management, Economics and Strategic Research) nem igazán láttam értelmét átrágni magam a teljes listán. Nagyjából eldöntött volt a dolog az első pillanattól kezdve. Nem érdemes túldimenzionálni a döntés hátterét, lényegében szerettem volna megnézni magamnak, hogy működnek a leírt dolgok a valóságban. Az már egy hét után teljesen világos, hogy nem úgy, ahogy én gondoltam. De nem is úgy, ahogy az ismerőseim nagy része gondolta. Skorpiót/mérges pókokat/Boratot azóta sem láttam, mondjuk nem sok keresnivalójuk van egy 1,2-1,4 milliós nagyváros kellős közepén egy egyetemi koleszban. Bárkinek meséltem itt eddig viccelődve a skorpió-problémát, mindenki kiröhögött, pedig durvább vidékekről is vannak itt emberek. Majd meglátjuk!
Holnap megyünk a hegyekbe kirándulni (pontosan nem is tudom, hogy hova), vasárnap pedig a Kapchagay tóhoz (nem merem megpróbálni leírni magyarul), de amint lesz időm, írok egy tartalmasabb bejegyzést is.
Сау бол!
