ez egy személyes jellegű poszt, biztos nem való mindenkinek. gondoltam szólok.
szóval ma nem lesz beköltözős bejegyzés, sőt beköltözés sem lesz. ami tegnap történt egyike azoknak a dolgoknak, amik miatt néha nehezen hiszem el, hogy ennyire szerencsés vagyok. a tegnap délután nagy részét a kávézóban töltöttem, fordítottam, intéztem a letelepedéssel kapcsolatos hivatalos ügyeket és nem mellesleg blogbejegyzést is írtam. közben persze sok emberrel találkoztam, kezdenek visszaköltözni a tavalyi barátaim, velük beszélgettem, illetve a többieket igyekeztem ellátni hasznosabbnál hasznosabb tanácsokkal (például azzal, hogy ha annyiszor felhúzzák magukat, ahányszor valami nem úgy megy, ahogy eltervezték, akkor napokon belül megőrülnek). bölcs.
aztán egyszercsak odajött hozzám egy srác, hogy amerikai vagyok-e, mert hallott beszélni másokkal. körülbelül a harmadik mondatban kiderült, hogy egyébként latin táncos és ha lenne kedvem nekem is táncolni, akkor elvisz egy táncos buliba. komolyan. nekem ne lenne?
amikor végeztem az netigényes dolgaimmal, elmentem a többiekkel vacsorázni, a változatosság kedvéért ettünk egy rakat saslikot, szőlőlevélbe töltött husit (hirtelen nem jut eszembe, hogy ezt hogy hívják errefelé) és persze lagmant. kb. háromnegyed 10-kor értünk vissza a koleszba, akkor beszéltünk a táncos sráccal, aki eljött értem kocsival és hipsz-hopsz egy pinceklubbos táncosbuliban találtam magam.
nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy az én salsatudásom szánalmasan szegényes ahhoz képest, amit ezek a srácok nyomnak, úgyhogy mondhatni ellötyögtem közülül. az idő nagy részében el sem akartam hinni, hogy tényleg ott vagyok és végigélem mindezt. leírhatatlan volt, pont mint a filmekben.
volt persze egy csomó ember, aki nem beszélt angolul, ezért még az oroszt is gyakoroltam. persze ez az adott pillanatban az örömforrás legkisebb részét jelentette. :) mára is hivatalos vagyok egy ilyen buliba, bár ez már nem zártkörű lesz, de alig várom!!!
közben pedig leakasztottam magamnak egy kubai tánctanár leányzót (érdekel, hogy ő pl. hogy került ide), aki oroszul egyáltalán nem, spanyolul és angolul viszont beszél, úgyhogy péntektől kezdünk :)
visszatérve a gondolatmenet kezdetéhez, ma nem költözöm. hajnali fél háromkor értem haza (de csak mert tegnap szerda volt és másnap mindenki dolgozik), úgyhogy mára megelégszem a kazah bürokráciával való harccal és egy kivis jeges teával a jól bevált kávézómban. :)
