Remélem mindenki kibírta az elmúlt két hónapot… én alig. :) Valamiért akárhányszor elhagyom az országot (mármint a magyart), valami történik a laptopommal. Ez valami átok lehet, mert otthon rendesen működik. De mindegy, mert visszatértem és van jó pár felgyülemlett történetem, amit jól esne végre kiírni magamról. Ezt fogom tenni az elkövetkező időben, szépen végigmegyek mindenen, amiről illene megemlékeznem. Lesz itt kirgiz majdnemforradalmas hétvégi kiruccanás, félelmetes whiskyzésbe torkolló magyar fogadás a konzulátuson (a whiskyt persze nem ott ittuk), írok majd egy picit a munkámról és remélhetőleg a mostani hétvégi asztanai utamról is be tudok majd számolni.
Ezek itt a tervek, de mint tudjuk nálam az ilyesmi elég rugalmasan működik. Lehet, hogy nem lesz belőle semmi :) úgy tűnik a kulturális különbségek legrosszabbikát sikerült átvennem.
Most kezdésnek meglebegtetem, hogy kedden szerveztem egy kis vitakört itt az egyetemen az amerikai választásokról. Meghívtam két amerikai diákot, hogy beszéljenek a saját élményeikről és általában azokról a dolgokról, amiket fontosnak tartanak a választásaikkal kapcsolatban. A saját részemről a cél persze az volt, hogy lássam, hogy mi az, amit ők fontosnak tartanak elmondani magukról külföldieknek, illetve látni, hogy az itteniek hogyan reagálnak minderre. Összeereszteni két ennyire eltérő politikai kultúrával rendelkező csoportot mindig móka, én pedig szeretem a barátaimat tesztegereknek használni. Na ez persze nem szép tőlem, de a cél szentesíti az eszközt, ők pedig pontosan tudják mire vállalkoztak. Végül nagyon jó kis beszélgetés kerekedett az egészből, itt most hirtelen azért nem írok róla, mert megígértem egy ismerősömnek, hogy az ő honlapjára posztolom a témát először. Mindenféle elfoglaltságomat ismerve jövő péntekre ígértem neki a cikket, nem tudom, hogy ő mikor rakja ki, de akkor azonnal meg fog jelenni itt is.
Holnap irány Asztana, a többi pedig majd jön. Vagy nem.
