Ma épp egy brutális adag (nagy részben általam főzött) rénszarvas (!!!) pörkölt fölött szórakoztattam a kazah olajbiznisz érdekességeivel egy helyi olajmérnököt itt Norvégiában, amikor irtózatos honvágyam támadt, holott itt minden szép és jó, a társaság, a tiszta levegő, a tenger, a brunost és persze fjordok is. Épp ezért úgy döntöttem, hogy megosztom a világgal az érkezésem utáni kazah est néhány részletét.
Almati drága, de Norvégia még drágább, ezért vendégségbe egy jó nagy üveg whiskyvel érkeztem, ami viharos gyorsasággal nosztalgiaestté változtatta a második itt töltött napomat. Hallgattunk jóféle kazah popzenét…
… aztán rástartoltunk a legmodernebb kazah mozi műremekeire, amik közül egyet itt azért merek megosztani, mert nem igazán állít nyelvi akadályokat, tekintve, hogy szinte abszolút nem beszélnek benne. Most épp nagyon pozitívan látom Kazahsztánt, ezért eltekintek az egyébként igen érdekes kálvária kitárgyalásába a film rendezőjéről, Ermek Tursunovról, inkább csak kedvcsinálónak megemlítem, hogy ez a rendező első mozija volt és a 2009-es Oscar jelölésekkor bekerült az első 10 külföldi film közé. Tessék nézni, mert szép.
Mielőtt elfelejtem: nem gyerekeknek való!
