Km

Lassan masfel ev kerekedik az ittletembol, ezert epp ideje volt a kulturalodas mezejere lepnem. Azert persze nem vagyok olyan lelkes nyelvtanulo, mint Laszlo es Janos, de neha azert osszeernek a lehetoseg es az akarat szalai es olyankor erdekes kulturalis kalandokba keveredem. Mint ahogyan most is. 

Mindenekelott azert ugy erzem, hogy ezt a Laszlo-Janos kepet illene kibontanom, hatha nem mindenkinek volt szerencseje elmelyedni az elettortenetukben. Meg elsoeves egyetemista koromban, hirtelen felindulasbol elkezdtem oroszul tanulni, meghozza ebbol a konyvbol itt. A tankonyv a jol megszokott nyelvtanulasi didaktikat kovetve igyekezett a tudatalattinkba vesni, hogy nyelvet csak ugy lehet tanulni, ha folyamatosan foglalkozunk vele, sot ha minden alkalmat megragadunk a gyakorlasara. (Itt jon a spoiler. En szoltam!) A konyv egy Laszlo nevu (csere?)diakrol szol, aki Oroszorszagban el egy koleszban (egyesek szerint munkasszalloban) Szasaval es nagy oromet leli orosz nyelvu ujsagok olvasasaban, szinhazba es moziba jarkalasban. Ehhez a mar egyebkent is lelkiismeretfurdalast kelto tortenethez tarsul Janos vonala, aki egyben a konyv legfurcsabb szereploje is. Janos ugyanis feltehetoen """veletlenul""" valahogy mindig felbukkan. Igen, az ujsagosnal is, a moziban is, a szinhazban is, stb. A legfurcsabb dolog azonban a konyv utolso fejezeteben derul ki rola, amikor is Laszloval a konyvtarban ulnek es Janos Puskint olvas. Hihetetlen, de igaz, hogy Janos azert koltozott Oroszorszagba, hogy oroszul tanuljon es mindebben az motivalja, hogy vegre olvashasson Puskint eredeti nyelven. Ha ez barki szerint hiheto, azzal en nem vitatkozom, de fenntartom a jogot, hogy gyanusnak titulaljam. Persze ha Laszlot nem zavarja, akkor engem sem fog. Mindenesetre egyertelmu, hogy en nem vagyok ennyire lelkes (valoszinu, hogy ezert vegzodott az elso kb. hat nyelvtanulasi kiserletem totalis kudarccal), de valoszinuleg ez az oka annak is, hogy a konyv nem rolam, hanem Laszlorol es Janosrol irodott.

Teny, hogy nem vagyok a magaskultura elhivatott szolgaja, de a szorakozas kulonbozo fajtait en sem vetem meg, ezert amikor felmerult a lehetoseg, kaptam az alkalmon, hogy eljussak a Lermontovba. Mindezt azota mar ketszer. Egyreszt vege a vizsgaidoszaknak, masreszt pedig olcso, ugyhogy miert ne. (tudom, hogy ez a ket legrosszabb erv, de azert maradjunk csak a valosag talajan.) Mar amikor a friss es ropogos jeggyel setaltam hazafele es azon gondolkoztam, hogy a szinhazbajarasi szabalyok vajon mennyire univerzalisak, felmerult bennem, hogy itt valami egetvero ellentet feszul. Mindenekelott leszogeznem, hogy a kulturalis kulonbsegek felismerese szamomra nem jelenti azt, hogy felsobb vagy alsobbrendubbnek gondolnam magam a helyiekhez kepest. Amikor idekoltoztem, tudtam, hogy bizonyos dolgok maskepp mukodnek mint otthon. Ennel nagyobb jelentoseget nem szabad az ilyesminek tulajdonitani. Ertheto voltam??? Orulok. :)

Vissza a tortenethez. Itt az ember megtanul stilusosan elkesni, vagy megorul. Az, hogy 15 perccel a megbeszelt idopont elott ott legyek valahol mar reg a multe (ezt persze hivatalos dolgokra ertem, egyebkent sosem voltam a pontossag hive :) ). Komolyan elgondolkoztam azon, hogy hogyan lehetseges szinhazat mukodtetni Kazahsztanban. Amikor csutortokon elfoglaltuk a helyunket az elso csengo utan, nyilvanvalova valt, hogy a felelmem jogos. En vettem a jegyet, ezert pontosan tudtam, hogy az elottunk levo soroknak teljesen tele kellene lenniuk a valosagban azonban kb az emberek egyharmada volt jelen. Ekkor az est foszereplojehez fordultam es megosztottam vele a dilemmamat. Furfangos logikankkal arra jutottunk, hogy bizonyara ugy oldjak meg, hogy eleve kesobb kezdik a darabot. Aztan jott a masodik csengo, aztan a kezdes idopontja. A ketto kozott bemondtak, hogy legyunk kedvesek kikapcsolni a telefont es eltenni a fenykepezoket, mert zavarjak a szineszeket. Latszolag tehat minden a megszokott rendben ment. Az egyetlen furcsa momentum, hogy mindezt csak oroszul mondtak be, kazahul nem.. gondolom nem hiaba hivjak orosz dramaszinhaznak... 

A darab teljesen idoben kezdodott es az ajtokat is rendesen becsuktak, a fuggonyoket is szepen elhuztak elottuk. Aztan elkezdtek megerkezni az emberek. Annak rendje es modja szerint a sor kellos kozepere szolt a jegyuk, ezert szepen mindenki felallt, beengedte oket aztan ujra leult. A jelenet az elso 20-25 percben meg legalabb 5-szor megismetlodott, kozben pedig termeszetesen 3 telefon is megszolalt (igen, szamoltam). A darab egyebkent ennek ellenere is telthazas volt. Raadasul nekem tetszett :) Ennel szakmaibb kritikat nem kivanok rola mefogalmazni. A szunetben mindenki batran konyakozott meg pezsizett a bufeben, tehat az eleterzes megmaradt es meg az oltozekemen sem kellett szegyenkeznem, mert azt sem vitte tulzasba senki. En azert letettem az ivaszatrol mondvan majd akkor sznobulok a szunetben, ha eleg urinosen fel is vagyok oltozve hozza. Majd maskor.

Kiegeszites: Ez volt ugye csutortokon. A jegyet en vettem az est foszereplojenek meglepeteskent, a darab vegen pedig kiderult, hogy ugyanezen gondolkozott o is es meglepett ket jeggyel a szobati eloadasra (szerencsere mas darabra..) Amikor szombaton a kezdes elott 7 perccel beestem a szinhazba (igy jarnak azok, akik szombaton is este fel hatig dolgoznak 8-) ), az est foszereploje megkerdezte, hogy azert kestem-e el hogy a blog miatt gyakorlatban is kiprobaljam a kesest, vegleg elszegyelltem magam. A bejegyzes miatt is, meg a keses miatt it. Zaraskent tegyuk hozza, hogy aznap sem en voltam az utolso vendeg. :)